Isten országa

Egy vén potroh három milliárdot fektetett be a színésznőbe… De nekem is mennyi pénzt kell még keresnem, mennyi pénzt, és mily nehezen, csak azért, hogy legyen mit ennünk! – Szegény vagyok s húsz-harminc évig elélek és naponta enni kell, aludni, naponta enni-adni nálam is szegényebbeknek, még legalább húsz-harminc éven át naponta – miből? Időm s idegeim rabságából!… Óh, mert hol a pénz, hol van másutt? Eldugták a világ négy táján, kövek és reteszek alá-mögé, mindenbe, ami nem érdekel, robotba, földbe, aranyba, rabló tervekbe, színésznőbe, ezer hejehujába, fegyverek és parancsok megközelíthetetlen vastornyaiba – Óh, hol a pénz, az enyém, a nem-levő és sose-volt élet nyugalma, időm s idegeim szabadsága, húsz-harminc iszonyú év megváltása, hol az egyetlen menedék, hol az isten országa, ha nem az egyedül-irgalmas halálban?