Áldozatok

Zajosan dördűl a revolver s a jólszituált kereskedő halála átveri sziveteken a Pénz meg az Üzlet rémületét. De én azt mondom: halljátok meg a zajtalan omlásokat is, a tömegekét, az észre se vett borzalmakat, az egyetemes üzlet parancsait, amely már a startnál lefog és előre elítél: nézzétek az élet húsevő tömlöceit, a sok halálbapréselt akarat fuldoklását, a rakétás felszín alatt a sivatag kétségbeesést, az emberirtó munka fegyenceit, kik a kényszer fegyvercsövei előtt szótlan menetelnek elérhetetlen oázisok felé s nem is tudják, hogy gyermekeikben csak nyomoruságuk örök folytatása következik. – Zajosan dördűl az előkelő áldozat fegyvere, nekem mégis jobban fáj az a másik, a sok, az a számtalan, számontarthatatlan, zajtalan halál, bennem örök-fekete tengerzúgás az a néma panasz, a tömegeké, a hétköznapoké, s mióta egyszer meghallottam, minden revolvert tuldörög füleimben a sivatag éneke, a porszemek sirása, a névtelen reménytelen, embertemető, istengyilkoló, végtelen, üres és fekete csönd.