Mérget, revolvert

Mérget, revolvert, gyorsvonat elé! Nyiszáld ketté recsegő gégédet, őrült! – Nézz szét: valaki kilopja szemedet a homlokod alól, friss vágyaidat hintója elé fogja paripának, meleg szivedet feltalpalja a cipője alá s nyomorodból arany palotát épit magának – – Nézd: százezrek, milliók sorvadnak sirba, nyomorult barmok, testvéreid, akik valaha, mint te, hittek, akartak – – Óh nyisd hát ki boldogtalan szemedet, te szegény, frissenjött fiatalember, te naiv, te őrült, és menj haza, állj tükröd elé, borotvád tedd a nyakadra – – – aztán rohanj végig az esti körúton és levágott fejed üvöltő bombáját csapd be az első boldog ember ablakán!