Ima a repülőgépen

Minden piszokból tisztán s nemesen buggyan ki a láng; leigázott démonok, robbanó benzin dühe emel égbe a gép isteni szárnyán: nehéz és szörnyű ösztönök keveréke vagyok, ember s az egész emberiség, gonosz erők hadszintere, – de valaki mást is ültetett belém, valami mindig kényszerít, hogy fájjon az élet törvénye, fájjon, ami motoraimat bolond hajszára pergeti, és hogy most, itt, fent, bizva könyörögjek valaki Névtelenhez: – Uram, add meg, hogy rothadó bűneim csöndes örömmé tisztuljanak benned, és egyszer majd mint salaktalan láng szálljak el én is a végtelenbe!