Takarodó
szünetelnek a vándormadarak |
a leggyorsabb gyorsvonatok, és |
majd csak lenyomja lázainkat |
orvosunk, a reménytelenség. |
Lelkem, pihenj: a pihenés |
nézd: Polyphemos megvakult: |
nincs már szüksége monoklira, |
hogy udvaroljon Theokritos |
szép lányainak; mindenfelé |
sztrájkra agitálnak a vágyak, a hangya lemond |
a kereskedelem előnyeiről, függöny után |
alszik a hang húrban, fuvolában, |
befelé fordultak a távcsövek |
legkedvesebb halottaink fölött is |
Lelkem, pihenj: a pihenés |
s megbékült álma maga az isten. |
|
|