Zűrzavar és kétségbeesés

Minden szent fények elbucsúznak, villámok, roncs gebék, kidőlnek, istenek hűlt hullái usznak özönvizében az időnek, – de a kürtökből vér csorog, tehenek parasztokat tépnek szét kiszáradt legelőkön, torkokból vér csorog, és cigánykirályok huzzák a világ kapitányainak és megfagyott országutakon felfordulnak a szocialisták és felfordulnak a vigan röfögő siberautók is és tengerek ugrálnak fel az Alpok ormaira és alagutak surrannak multba-jövőbe és földből, vízből, tűzből, levegőből előzüllik az arany és terror-erők, ágyús rendszerek bénulnak egymásba, lecsavart tornyok helyén szökőkút virágzik, vér, vér! – Jaj, szökőkutakon hizlalja magát, szökőkutakon pazarolja magát az élet, hogy mindenkinek jusson ebédre bableves és legyen ember, hogy lenni lehessen, és legyen ember, hogy ölni lehessen, és mindig ujra kezdeni lehessen őrült, öngyilkos akarással, pedig a leghősibb vágy is tönkremegy a kényszerek kezén vagy legjobb esetben a szépség buja combjai közt, – mert minden szent fények elbucsúznak, villámok, roncs gebék, kidőlnek, s értelmetlen világok úsznak kék tereiben az időnek.