Zűrzavar és kétségbeesés

Minden szent fények elbucsúznak,
villámok, roncs gebék, kidőlnek,
istenek hűlt hullái usznak
özönvizében az időnek, –
de a kürtökből vér csorog, tehenek
parasztokat tépnek szét kiszáradt legelőkön,
torkokból vér csorog, és cigánykirályok
huzzák a világ kapitányainak
és megfagyott országutakon felfordulnak a szocialisták
és felfordulnak a vigan röfögő siberautók is
és tengerek ugrálnak fel az Alpok ormaira
és alagutak surrannak multba-jövőbe
és földből, vízből, tűzből, levegőből
előzüllik az arany
és terror-erők, ágyús rendszerek
bénulnak egymásba, lecsavart tornyok helyén
szökőkút virágzik, vér, vér! – Jaj, szökőkutakon
hizlalja magát, szökőkutakon
pazarolja magát az élet,
hogy mindenkinek jusson
ebédre bableves
és legyen ember, hogy lenni lehessen,
és legyen ember, hogy ölni lehessen,
és mindig ujra kezdeni lehessen
őrült, öngyilkos akarással,
pedig a leghősibb vágy is tönkremegy
a kényszerek kezén vagy legjobb esetben
a szépség buja combjai közt,
– mert minden szent fények elbucsúznak,
villámok, roncs gebék, kidőlnek,
s értelmetlen világok úsznak
kék tereiben az időnek.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]