Lekötött bója

Lekötött bója: szállni! szállni! Tűnik a dél és tűnik az éj; nagy vizek rohannak, szép jachtok suhannak – áll a mély. Ringat a hullám jobbra-balra; óh, ha a láncom elszakadna! Tűnik az éj és tűnik a dél; röpűlne a testem, kalandor a lelkem, de láncraverten a vágy mit ér, ha csak tehetetlen sírok, mig felettem tovazúg a habok hajcsára, a szél!