Árnyék a szélben

Hull már gondolat, akarat, álom: mit segíthet rajtam a szépség? e sok idegen palota? A csüggedés kisrófolt szemeimből minden reményt; a szétosztogatott Földön mit keres az uj jövevény? mit akartam én is? mit akartam e hóhér világban, ahol csak a kalmár terror élvezi az íny, fül, szem, bőr s biztonság örömét s a szegénynek csak munka jut és lelkes fájdalom? – Óh, már zuhanok, már árnyékként imbolygok a szélben: csak vágyni tudtam, nem küzdeni, s alig emlékszem rá, hogy éltem.