Klió

Mint sortűz repült az utca reggel, – páncélvonat a szivünk! ugató kürtök hullámai vittek! – S jaj, már este van. Meghaltak a hajnali istenek, hit, hóbort, ifjuság! – A francia forradalom csúfosan megbukott, a népjóléti miniszter másnak ad lakást, szent a béke az atyák pájesze meg az új borbélylegények között, és minden oly tündéri és oly csodás, szinházban rotyog a szórakozás, örűl a gazdag, örűl a szegény, egy rongy van, egy rongy van a szíve helyén, cini-cini, kontra kézből: kétségtelenül jólét fakad a kapitalista termelésből. Mint sortűz repült ez az utca reggel, s jaj, este van. Szétlőtték a páncélvonatot, és már csak a mozireklám hirdeti istennek Apollót.