Akkor se, vagy csak akkor?

Napok, napok, tolvaj kölykei az időnek, szakadatlan lopjátok az erőmet. Nem hoz örömet közületek egy sem. (Mindent csak akkor, ha majd megöregszem?) Munkás napok, hét-nyolcezer testvéretek már sokat elvitt! A gép, mint mások, megkapja a bért; de hogy különbet is tudok, azért nem kaphatok, míg kéne, semmit? Gyerek voltam s befogtatok, irígy napok, s azóta folyton csak koptattatok, – kis kóstoló volt, amit eddig láttam, s ugy szeretnék szétnézni a világban! Ugy szeretnék! hisz olyan sok a szép! Most kellene itthagyni a pénztelenség börtönét, s föl a hegyekbe, Szabadság! Monte Alto! Jó volt egy napod is, Colle Isarco! Óh szabadság szamóca-illata! Rád gondolok, szamócás hegyek illatos nyara: bitang napok, fürge kis banditák, be fáj, hogy oly gyönyörű a világ! Bitang napok, kegyetlen kölykei az időnek, rablói kedvnek, hajnalnak, erőnek, – hoztok vígaszt valaha? Alkonyatkor? Akkor se, ha már nem kell?… Vagy csak akkor?!