Akkor se, vagy csak akkor?

Napok, napok, tolvaj kölykei
az időnek,
szakadatlan lopjátok az erőmet.
Nem hoz örömet közületek egy sem.
(Mindent csak akkor, ha majd megöregszem?)
Munkás napok, hét-nyolcezer
testvéretek már sokat elvitt!
A gép, mint mások, megkapja a bért;
de hogy különbet is tudok, azért
nem kaphatok, míg kéne, semmit?
Gyerek voltam s befogtatok,
irígy napok,
s azóta folyton csak koptattatok, –
kis kóstoló volt, amit eddig láttam,
s ugy szeretnék szétnézni a világban!
Ugy szeretnék! hisz olyan sok a szép!
Most kellene
itthagyni a pénztelenség börtönét,
s föl a hegyekbe, Szabadság! Monte Alto!
Jó volt egy napod is, Colle Isarco!
Óh szabadság szamóca-illata!
Rád gondolok,
szamócás hegyek illatos nyara:
bitang napok, fürge kis banditák,
be fáj, hogy oly gyönyörű a világ!
Bitang napok, kegyetlen kölykei
az időnek,
rablói kedvnek, hajnalnak, erőnek, –
hoztok vígaszt valaha? Alkonyatkor?
Akkor se, ha már nem kell?… Vagy csak akkor?!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]