A hülye szolga szól

Igenis kérem, kidobtak, igenis, a vizilóra gondolok, és reszket a hasam, borzasztó nehéz a szerencse és minden reszket és sehogyse tudom megmagyarázni. Mindig csúfoltak, hogy a hülye szolga; ma reggel kidobtak, igenis, a hivatalból; azt mondták, eleszem a mások kenyerét, akik ügyesebbek és szakszervezeti tagok. A lépcsőházban ültem, a gazdám rám se nézett, mikor délben elment: ő az isten, aranyból van a húsa és göngyölt bankókat szivarozik. A szerencse, kéremszépen! – Én mindent megtennék. Ne tessék kinevetni, de folyton a vizilóra gondolok. Borzasztó szerencséje van neki: ingyen etetik az állatkertben!