Szökj, lélek!

Vér s hús: sóvárgok, robbanok. Mit tudsz, Föld? Hát ti, Csillagok? – Óh, kész a lélek, de gyönge a test! A gyémánt hajnal kopni kezd. Minden kéne, de tétován hányódom kis örömök zátonyán, zátony magam is, málló kövület: az erőm, az erőm, jaj, hova lett? – De hisz még tudsz, még emlékezel: te az egész világra éhezel s várod a csodát, mint prédát a pók? – Óh, tengerek! alkony! büszke hajók! Friss lányok! pénz! új egek mámora! Szökj, lélek, indulj, akárhova! Szökj! merj! halj meg!… Csak ne vergődj tunyán a gyávaság örök rabpiacán…