Lidérc
Csak álom vagy, hiába akarlak, |
lidérc, kit a vágy maga szűl, |
tündér gyönyör, olyanokat súgsz, |
hogy a józan eszem menekűl |
|
a semmit, s azt hiszi, te vagy, |
néger-zene villog agyamban, |
|
a fényed: nem érek odáig: |
a fényed: a képzelet: én, – |
a fényed: kibonthatatlan, |
megfoghatatlan ez a fény, |
|
ez a fény: te, ki táncolsz meztelenűl |
s kit nem lehet soha elérnem, |
mert rejtve ragyogsz bennem, mint a tűz, |
mely feketén alszik a szénben. |
|
|
|