Üzenet, messzire

Messze vagy, de foglak, elérlek. Legázolt kilométereken át ágyúk, gépek, villámok kezei viszik így, messzi, messziről a fényt és halált. Féltelek és fölragyogtatlak. A szivem fuldokló vihar. Vad varázsló, magamat bűvölöm, s megdermedek, míg megdermesztelek lelkem parancsaival. Messze vagy, de én nem eresztlek. Vágyaim éhes hadseregek. Vannak gépeim: leszögez a fény; ami enyém volt, mindig enyém és én sohasem feledek. Vannak gépeim: ami engem, az kell, hogy kössön téged is: nem segít szó, könny, semmi dac, ahogy enyém voltál, úgy maradsz; és üdvözűl, aki hisz. Kép, ne mozdúlj! – Ragyogva állsz szemeim fényszórója alatt: legyőzött kilométereken át vakítva hullanak reád az örök sugarak.