Szerelmes junius

Kék villogás a levegő, bolond hangokkal tarka a délelőtt; zengő árvíz a nap aranya s mint sellők rebbennek ide-oda az édes utcákon a nők. Mennyi nő! Borzong tőlük a város. Ma mindnek akad valakije: gondolatban mindegyik után kinyúl, bátran vagy tétován, a vágy vagy a hála keze. S az egész csak egy gondolat, vagy annyi se – Aki él, örűl; ma tavasz és nyár ölelkezik s önmagával szeretkezik az élet szemérmetlenűl. Az élet – mit tudom én, mi az élet?! Zűrzavar, bölcs és esztelen: mindenki rokon mindenkivel, életet és halált kever a rettenetes szerelem. Az élet – hús és ideg a kő is! Tündöklő mámor a junius: átlátszóan villognak a nők s testük csillagközi erők szent delejével koszorús: jönnek-mennek az édes utcán, s akinek van rá szeme, szédülve látja, hogy mind után kinyúl, bátran vagy tétován, a mindenség keze.