Hatalom és dicsőség

Itt lüktet, ring, kacag: fény-, hús-, tűz-futamok! – Káprázva hullok elébe. Itt villog! itt! – s túlmessze, hogy sóvárgó karom elérje. Itt az élet! a csoda! az igazi! – Hol? – Itt táncol, a rima, a pénznek! S nekem csak az álom, a semmi, a pótlék jut, az örök igéret. A pénznek kelleti magát, én meg megveszhetek érte: – Ne fuss, Öröm, elég bitangnak voltál a szeretője! Ne gúnyolj, gyönyörű világ, úgyis szégyellem már magam: testemben én se tudom, milyen ős vágyak dühe és daca van: sivatagoké, szomjazó Ázsia, évezredek, áradó lovasok: Élet, én még szegény s fiatal, Öröm, én még barbár vagyok, de király is, aki aranyból építi a maga jövőjét: fogsz még vezekelni, amiért nem tudtad, ki a hatalom és a dicsőség!