Hatalom és dicsőség

Itt lüktet, ring, kacag: fény-, hús-, tűz-futamok! –
Káprázva hullok elébe.
Itt villog! itt! – s túlmessze, hogy
sóvárgó karom elérje.
Itt az élet! a csoda! az igazi! – Hol? –
Itt táncol, a rima, a pénznek!
S nekem csak az álom, a semmi, a
pótlék jut, az örök igéret.
A pénznek kelleti magát,
én meg megveszhetek érte:
– Ne fuss, Öröm, elég bitangnak
voltál a szeretője!
Ne gúnyolj, gyönyörű világ,
úgyis szégyellem már magam:
testemben én se tudom, milyen ős
vágyak dühe és daca van:
sivatagoké, szomjazó Ázsia,
évezredek, áradó lovasok:
Élet, én még szegény s fiatal,
Öröm, én még barbár vagyok,
de király is, aki aranyból
építi a maga jövőjét:
fogsz még vezekelni, amiért nem tudtad,
ki a hatalom és a dicsőség!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]