Szerelmes erdő

Erdő, te boldog! Óh, milliárd vad mámor együtt, összezárt, eleven tornyok, részegek, egymásba habzó emeletek: a fák virágpor-fellege egyszerre mindnek gyönyöre: be dús vagy, erdő, meztelen, egyetemes, nagy szerelem! Mint búvár a tengerbe, úgy merülök beléd. Sehol külön út, külön cél – Óh, hogy ölelik egymást gyilkos gyökereid, hogy repes a lomb! Ezer driád önti szét kéj s harc varázslatát: zöld husukban zölden zizeg a vér és ami meghal, a többiben él, tovább él, ujjong, akar, fenyeget – – Erdő, vedd, vidd az életemet! Erdő, én sápadok, eltünök vágyaid milliárd ajka között: belédhalok: e habzsoló szerelem mindenségébe temetkezem – féreg vagyok, agyam csupa gyász: válts meg, te részeg Óriás!