Kihívás

Napisten, nézd: harmatos üregek – Égesd ki a szemeimet! Még csak bimbóznak, fiatalok, de túlragyognak, mire meghalok! Túlragyognak! – Engem elektromos világok minden árama mos, s a valóság csodás teje itat, hogy test legyen bennem a gondolat. Valóság, csúfolt, igaz erő! Hús, vas, föld, megtagadott szerető! Óh, élet! Nem imádott így soha más: érlelj meg, lelkes Realitás! Érlelj: süllyessze a képzelet tebeléd a tápláló gyökeret: minden fiatalnak biztatás, az én sorsom nem lehet bukás. Még harcba se szállok, csak vagyok, csak szépet s igazat akarok. Föld, erdő, isten van velem; fényem nő: magam termelem: fényem nő – Óh, gyávák, irigyek! – Napisten, idd ki a szemeimet: még csak bimbóznak, fiatalok, de túlragyognak, mire meghalok!