Mind-Egy
| Tizezer tornyom az égbe dobálom |
| tizezer kéz vár rám odakint; |
| mint erdő táborozok szivetekben, – |
| útálom az Egyet, én vagyok a Mind. |
|
| Tizezer út zuhog ki belőlem, |
| lelkem szétpattan, tizezer sugár; |
| és nyomorult testemben nem marad, csak |
| a fénytelen s visszhangtalan halál. |
|
|
| Tizezer út suhan össze bennem, |
| szinek lavinái mind belém ömlenek; |
| ha akarom, meghal, ami kivülem van, – |
| útálom a Mindet, én vagyok az Egy. |
|
| Minden laza fényt magamba sürítek, |
| erők prizmája, tűzkard vagyok én, |
| s így állok, fönt, fönt, rohanó magasban, |
| legfelsőbb torony, tornyok tetején. |
|
|
|
|