Szédület

Nem kell nekem a ti istenetek! Okos a világ, gyáva, beteg. Lapos mocsarában lapos az ég: „Csak felszínt, emberit: ez is elég!” Hegytetőn állok – Óh, fellegek, hogy hív a ti rohanó lelketek! Én emberentúlit akarok – Óh ormok, rémek, erők, viharok! Óh, ormok, álmaim ormai! Óh, szédület iszonyu tornyai! Föl! Föl! Hunyt szemmel! Kicsi a lét, de megnő, aki szakadékba lép. Föl! Át! Le! – Szétcsap az egy irány – Oldj ki magamból, emelj, Apám! Tépj ki, – végy vissza, Istenem: ölj meg, ölelj meg, Végtelen.