Hangok

A tavasz ideges villámai járnak bennünk, s lelkünk sötét remegései ki tudja, milyen hivásokra felelnek? Ki tudja, honnan suhog át a földön, a kék levegő tengerfenekén az a sok dróttalan üzenet, amelyből néha a vers kicsap: tán messze világok sajgásai, éhség fekete morgása, a néma düh száz vészjele, csilingelő szerelem, mozi kattogó izgalma, kürtök zengő hangtornyai, difterisz vörös sirása, kacagó gyerekek, erdők tűzvésze vagy a pénz őrült trillái: ki tudja, miből s miért épül és omlik e nyugtalan skála, a lélek szüntelen tengerjárása, és hogy egy-egy bolond szív a saját gyötrelme titkos megafonján – mint tükör a fényt – megcsattogtatva, miért sikoltja vissza a hangok végtelenét a végtelenbe?