Altató dal

Valaki, valaki, vad kötelen –   Fiacskám, el ne feledd! Bújj hozzám és dúdold velem   szomorú énekemet. Valaki lóg azon a kötelen –   Ne sírj, ne sírj, fiam! Apád lóg azon a kötelen –   Csak szokd meg, kis fiam! Erdő közepén lóg édesapád –   Szép őszi éjszaka volt, fegyver, poroszlók, és édesapád –   Óh, micsoda éjszaka volt! Elvitték, nem kell tudni, miért –   Figyelj, kicsi fiam! Megnyúzták, azt sem tudta, miért –   Ne félj, kicsi fiam! Szép volt – emlékszel? – és szomorú,   mint Krisztus urunk a fán. Tüzet gyujtottak alája, s apád   ott sült meg lassan a fán. Óh, egyszerü történet ez,   oly egyszerü, mint a halál, apád kint lóg véres kötelen –   s barátunk a halál. Apád kint lóg véres kötelen –   Nincs könnyem, kis fiam, kiapadtak haldokló szemeim,   de ne sírj te se, kis fiam! Erdő közepén, véres kötelen – –   Ki tudja, mi lesz veled?… Ne szólj, ne sírj, csak dudolászd   együgyű énekemet.