Hazám, keresztény európa

Útálom és arcába vágom: – Száz év, de tán kétezer óta őrült, mocskos, aljas világ ez, ez a farizeus Európa! Kenyér s jog helyett a szegényt csitítja karddal, üres éggel és cinkos lelkiismeretét avatag és modern mesékkel; száz év, de már kétezer óta hány szent vágy halt meg gaz szivében! Hazám, keresztény Európa, mi lesz, ha bukására döbben, mi lesz, ha újra földre száll a Megcsúfolt és Megfeszített, s mert jósága, hite, imája egyszer már mindent elveszített: mi lesz, ha megjő pokoli lángszórókkal, gépfegyverekkel, vassisakos, pestishozó, bosszúálló angyalsereggel? Mi lesz, ha megjő Krisztus és új országot teremt a földön, ha elhullanak a banditák s nem lesz több harc, se kard, se börtön, ha égi szerelmét a földi szükséghez szabja ama Bárány s újra megvált, – óh, nem a jók, de a gonoszok vére árán: hazám, boldogtalan Európa, ha túléled a harcok végét, elbírod-e még te az Istent, a Szeretetet és a Békét?