Egy kis értelmet a reménynek!

Nem boldogságot, csak hitet, csak egy kis értelmet a reménynek,   adj, Istenem, emberi sorsot a szegénynek! Nézd, gyönyörű volna az élet, van pénz, nő, fény, expressz, vasárnap,   és milliók rabjai a nyomoruságnak. Nézd, hogy tesz tönkre milliókat ezerféle ravasz gonoszság,   pedig erős nép nélkül elpusztul az ország. Nektárral és ambróziával csordul a Föld, s nem jut kenyér se, –   mondd, Istenem, törvény az ember szenvedése? Mondd, látsz minket? Voltál te éhes? Fáztál valaha? Ugye, fáztál?   Szidtad magad, mikor téli esőben áztál? Ha nem éheztél, dideregtél, nem szólok hozzád soha többet,   úgyse tudod, mit gondol a szegény előtted; de ha tudod, mi a csalódás, ha gazdag vagy, de vagy szegény is,   akkor, uram, hozzád küldöm imámat én is: – Ne bántsd a pénzes nyomorultat, ki közönyével megtiport,   de add nekem ajkáról a biztos mosolyt, a hitet, erőt! Adj új lelket a sok-sok hitetlen szegénynek,   adj, Istenem, egy kis értelmet a reménynek!