Tréfálkozó őszi levelekkel

Milyen száraz és hideg a lelkem, pedig te melengetted a kezeid közt! Milyen száraz és üres az ágyam, pedig teleszórtad a csókok aranyával! Csókok aranyával, arany levelekkel, – de elhagytál a tréfálkozó őszi levelekkel. – Nem tudok aludni miattad, álmomban is ujjaid simogatását érzem a homlokomon. Csillogó gyíkok voltak az ujjaid, arany gyíkok, és mellemen futkostak tegnap este. De messze a tegnap, csókokkal, arany levelekkel! – Mondd, mért hagytál el a tréfálkozó őszi levelekkel?