Menj haza

Menj haza, kislányom, mit csinálhatok én teveled?
Gyönge vagy, mint az uj fű, oly friss, mint a hóvirág.
Magad se tudod, mi hozott ide, milyen kiváncsiság.
Oly gyönge vagy, oly szelíd, hogy megölelni se merlek;
kis liliom, rám vársz habkönnyű, tavaszi ingben?
Mi lenne belőled barbár kezeimben!
Nem félsz? Én féltelek! Amikor vigyázva, így, simogatlak,
derekad hajlik, imbolyog, mint a lobogós tavi nád;
óh, hogy remeg ujjaim alatt fürtös kis koponyád!
Menj haza, kislányom, csak a gyermek ily vakmerő.
Ragyogó, ártatlan szemed szomorú lesz, hogyha szeretlek…
(Vagy tán nálam is többet tudsz, és a jövőd ijeszt meg?)
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]