Menj haza

Menj haza, kislányom, mit csinálhatok én teveled? Gyönge vagy, mint az uj fű, oly friss, mint a hóvirág. Magad se tudod, mi hozott ide, milyen kiváncsiság. Oly gyönge vagy, oly szelíd, hogy megölelni se merlek; kis liliom, rám vársz habkönnyű, tavaszi ingben? Mi lenne belőled barbár kezeimben! Nem félsz? Én féltelek! Amikor vigyázva, így, simogatlak, derekad hajlik, imbolyog, mint a lobogós tavi nád; óh, hogy remeg ujjaim alatt fürtös kis koponyád! Menj haza, kislányom, csak a gyermek ily vakmerő. Ragyogó, ártatlan szemed szomorú lesz, hogyha szeretlek… (Vagy tán nálam is többet tudsz, és a jövőd ijeszt meg?)