Felhő

Még sohase láttam igazán az arcát, mert felhő az arca, ragyogó káprázat a napban. Ő maga is felhő, és erdő a haja, erdei lomb és széljárta bokor. Nézd, hogy hintázza gyümölcseit a galagonya: vérzik, vérzik gyümölcse, mint kedvesem ajka, ha csókol. Erdő és bozót a kedvesem haja, a hangja szél, és későn-nyilt virágok harmatos szemei. Harmatos őszi virág a szeme, a hangja szél, mely a galagonyabokrok ágaival incseleg. Felhő az arca, s a szava szél, mely lelkem fellegeit kergeti, kergeti napba-árnyba s bennem zúg parttalan.