Hajnali burleszk

Fürödtél már a langyos levegőben, zöld ég alatt, zöld füvön hemperegve? Hát most fürödsz. Nézd, egész elveszünk a virágok közt, ahogy hemperegve ölelkezünk a langyos levegőben! Szép vagy! szép, te! Olyan szép, mint a hajnal! Íz vagy, méz vagy, pipacs és szarkaláb. Éhes vagyok. Mondd, csacsikám, mi lenne, ha megőrülne ez a sok virág s hozzánk bújna csókolózni a hajnal? A hajnal!… Óh, nem láttam soha szebbet az égre vágtató arany lovaknál! Tudsz görögűl? Vigyázz, berúgsz a fénytől, s ha most egy percig nem leszel magadnál, elvesztjük a legjobbat, édesebbet! Igy ni. Ez már más. Rózsaujju szépség! Nyujtsuk a percet soká, így, nagyon. Te vagy az őrült virág… Nem, a Hajnal, az vagy… Légy büszke: jőjj, hadd csókolom klasszikus keble örök szőkeségét!…