Az ifjú Kheiron dala

Óh, mennyi ifju mohóság, nők, habzó májusi rózsák, májusi szerelem! Amit csak valaha vártam, amit rettegve kivántam, ma itt mulatott velem. Nők, gyönyörü tavaszi kancák, rózsák, remegő fiatalság – Óh, reggel, büszke dél! Habos rózsákba haraptam, őrjöngve ittam, adtam örömöd, drága vér! Habos rózsákba haraptam, mégis szomorú maradtam, s a nap lassan lemegy – Hol a társaid, ifju mohóság? Most béke kellene, jóság, jóság és szeretet: szeretet kellene, jóság, hogy ne múljanak a rózsák a vágy óráival, s okosság, egy kis öregség, hogy az Égieknek is tessék e csöndes esti dal.