Varázskert

Szemeim fáradtak, de tiszták, ragyogva nézik: lelkem erejét egy egész kert virágai hogy isszák. Én vagyok az a kert: virágok, ágak nőnek körém és fölém lombosodnak élő lugasnak, gyümölcskoronának. Örök kertemben, napfényes lugasban, álmodó kertész, nézek szanaszét: kint ősz és tél, itt bent mégis tavasz van! Ellenségeim, irígy viharok vad rohamai, rázzátok fáimat: hulljon a férges, kell a rovaroknak! Hulljon friss rügy is, hulljon dús virág-raj: a sebekből új hajtás tör ki, és ki baltás küzd meg ennyi izmos ággal? Szemeim fáradtak, de tiszták, ragyogva nézik: növekvő csodáim már az egész láthatárt beborítják.