Mitológia

Mint lepke a rengeteg erdő bozontos és fülledt nyarában, úgy csavarogsz az életemben gyanútlan és halálraszántan. Titkos háború ez a játék, hogy itt mersz, itt akarsz maradni; s én néha már félek magamtól, hogy nem bírlak sorsodra hagyni. Könnyű volt régen, amikor még testvére voltam a vadaknak s ott laktam valahol, amerre a földrengés fiai laknak: akkor az első csók után dehogy törődtem volna véled! Most megaláz és jólesik egy új erő, a gyengeséged. Gyűlöllek, hogy ennyire tetszel, hogy szép vagy, jó és gyenge, fáradt; lázongva tiszteli bizalmad a meggyávult, lomha, nagy állat. Fehér kis tested itt pihen mellem szőrös sziklái mellett – Szégyellem, jaj, hogy én, az isten, egy virág előtt térdepeljek!