Misztikus hódolat
| Nincs erő, mely elszakíthatna tőle, |
| mert ketten egy vagyunk, én és a föld; |
| az én csiráim törnek ki belőle, |
| én vagyok az élet, a föld. |
|
| Testvér? barát? – Nincs testvére a hegynek, |
| minden hegy egy, mert teste-lelke föld. |
| Testvér? barát? – Én megmaradok egynek, |
| mert mindenkivel egy a föld. |
|
| Halottak élnek, élők sírba kopnak, |
| dadog az ember és hallgat a föld; |
| évezredek multjából nő a holnap; |
| tegnap, holnap: örök a föld. |
|
| És mintha ma teremtett volna isten, |
| új vagyok s mégis régi, mint a föld, |
| mert sorsomat véred táplálja, minden |
| bölcsesség őse, áldott Anyaföld! |
|
|
|