Misztikus hódolat
Nincs erő, mely elszakíthatna tőle, |
mert ketten egy vagyunk, én és a föld; |
az én csiráim törnek ki belőle, |
én vagyok az élet, a föld. |
|
Testvér? barát? – Nincs testvére a hegynek, |
minden hegy egy, mert teste-lelke föld. |
Testvér? barát? – Én megmaradok egynek, |
mert mindenkivel egy a föld. |
|
Halottak élnek, élők sírba kopnak, |
dadog az ember és hallgat a föld; |
évezredek multjából nő a holnap; |
tegnap, holnap: örök a föld. |
|
És mintha ma teremtett volna isten, |
új vagyok s mégis régi, mint a föld, |
mert sorsomat véred táplálja, minden |
bölcsesség őse, áldott Anyaföld! |
|
|
|