Pán ajándéka

Nem voltam én mindig ilyen csöndes és elgondolkozó, aludtam, ettem, öltem és nem tudtam még, hogy mi a szó. Aludtam, ettem, öltem és semmi ábránd nem üldözött, állat voltam az állatok, gyökér a gyökerek között. Egy este Pán, a hegyi, hét- csövű sípot adott kezembe: belefujtam, s fölzokogott a táj, ég, föld és naplemente… Azóta mellem úgy tüzel, mint soha-be-nem-hegedő seb, és sóvárgás él benne, mely az isteneknél is erősebb.