Éjjel az erdőn

Ázott fák közt borzong az este, rablók settengenek körötted, hallgat a fűjáró tücsök, egyre komorodik az erdő. Kövek másztak ki az utakra, csapdákkal ijeszt a világ, sietnél, s folyton visszahökkent a falsűrű feketeség. Megállsz. Csönd. Mi volt az? Füled már csak a semmi mögé figyel, s mázsásat csuklik a szived, ha tarkón üt egy gyanutlan ág.