Idegenek

A szegény ember minek él? Ha jó, se jobb a többinél. Ha jó, se különb, ép oly idegen – s mint a gazdag, kinevette szivem! Soká azt hittem, fáj neki, hogy társtalanok az örömei, s mint másik szegény, társtalan, társának képzeltem magam. A szegény ember minek él? Könnyebben elárult a többinél! Könnyebben elárult? Fiatal szivem dac lett és zűrzavar, és vád és önvád, szomorú gyanakvás, bolond háború. Aztán beláttam, más a baj: maga az ember a gyász, a baj, maga az Ember, az Egy, az Egyén idegen, ha gazdag, ha szegény. Minden idegen, ami van, mindenki szegény és társtalan: külön ideg külön idegek közt, idegen marad az idegenek közt: s öli társát vagy áldva félti, – nem érti! nem érti! nem érti!