Nincs rád időm

Égből hívsz? Hangod még elér, egy percre fölfigyel bennem a vér, aztán csak régi, sötét dühe zúg, mar, mint a lúg. Én poklok rabja vagyok, és már nem tudom, mi a pihenés… Te? – Menj… Neked még otthonod az arany ősz, a kék tavasz: te ráérsz, tied a végtelen, pogány mult álmai, csönd, szerelem, te tündér vagy, gyermek, libegő fény, lepke, szitakötő: óh, szép, szép volna az élet, kis pillém, szállani véled, szabad utakon, föl s alá, mindegy, hová: de rám körutak hegylánca szakadt, tárnák, földalatti falak őrzik fiatal életemet – Mit akarsz tőlem, égi üzenet? Fény, ne gúnyolj! – Én rabszolga vagyok, kötelesség, pénz, hajsza, kín, robot – Meg se érthetsz – – Lepkém, szitakötőm, hagyj el: nincs rád időm!