Akkor

Megbántott a hitvány, a sok idegen gazember, s azt mondja: nem tudta, mikor. Nem tudja, hogy éhes voltam, és ő zabált! Nem tudja, hogy rongyokban dideregtem és ő tündéreknek röfögött a bárban! Nem tudja, hogy én a föld vagyok és hiába udvarol neki a pénz. De nem baj. A sátán piszka az arany: öklend még tőle a nyomorult! De akkor én se fogom tudni, hogy beleibe tapos az igazság és koldusnak állítja ki a sarokra és bosszút áll és pókokat rak undok szemeibe.