Ellentétek

Gyönyörű alkony az ablakon át. Mennyi fény, mennyi nyomoruság! Kék árvíz: jön az est. Meghalnék örömest. Meghalnék, annyi a vágyam és annyi a szép a világban! Kint autók, lárma, pénz… Ne oda, – agyamba nézz: nézd: minden álmom a porban s én rossz géppé romoltan, mely zörög, csikorog, de tűr, járok tehetetlenűl, a győztes árban, mely dagad és a tündöklő ég alatt roncs életemet, mocskos, sűrü lé, unva görgeti a halál felé.