Kalibán
Caliban: „…burn but his books.” |
|
| Égesd el a könyveket, Kalibán! |
| Pusztitsd el őket! Mind! Szőrös kezed |
| fojtsa koromba gyémánt agyvelők |
| értelmetlen tündérjátékait! |
| Nincs szükség rájuk. Mit pöffeszkedik |
| az isteni tudás? Üzlet az is! |
| Az aljas élet szégyelli magát |
| és álarcot vesz fel és hisz neki. |
| Vén igazság, hencegtél eleget, |
| most pusztulj, te háromszor-becstelen |
| ábránd, ki még mindenkit mindenütt |
| kiszolgáltál! És ti is, szeretet |
| és jog, s aki csak vagytok, valahány! |
| Hiú hitek. S szépség, te pipere, |
| s te, lélek, silány pókháló, s ti, szók, |
| ti, szók, ti, képmutató istenek: |
| pusztuljatok mind-mind, hogy ezután |
| ne érezzünk, ne higgyünk s a remény |
| ne is kisértsen többé sohase! |
| Égesd el a könyveket, Kalibán! |
| Töröld le arcunkról az angyalok |
| arcának mimelt vonalait, és |
| legyen úr végre, aki úgyis úr, |
| legyen úr az egyetlen, az erő! |
| Égesd el a könyveket, Kalibán, |
| s kalapálj vassá, verj acélbelű |
| roppant szerkezetekké! Kalibán, |
| te másféle bölcs, benned is csodát |
| teremtett mérnököd, az élet ős |
| gépésze, a te szörnyű agyad a |
| bestia mindenség legigazabb |
| képletére kattogva működik, – |
| Kalibán, Kalibán, borzalmas és |
| büvös hatalom, már csak te segítsz: |
| alakíts át iszonyú, fekete |
| óriásokká, reflektorszemű |
| szénevő gépekké, hogy amikor |
| elégeted a férges könyveket, |
| toronytestünkkel és csörömpölő |
| bokánkkal, árnyunkat a pusztulás |
| ingó egéig dobva, fenevad |
| kórusban táncoljunk máglyád előtt |
| és ne tudjuk még sajnálni se, hogy |
| soha többé nem leszünk emberek. |
|
|