Párbeszéd
| Félek, Atyám, – úgy zúgnak a harangok! |
| fiatal tükrömet rontja az árny is, a fény is!… |
| Ne félj, fiam, – téged hívnak a harangok, |
| te vagy a tükör, te vagy az árny is, a fény is. |
|
| Félek, Atyám, – megtörtem a harcban, a hitben, |
| és éhes sárkányok elé ejtem a kardot!… |
| Ne félj, fiam, – megtartalak a harcban, a hitben, |
| s karommal égig emeled azt a kardot. |
|
| Mit ér az ember, mit a vágy meg az önvád, |
| mit ér törékeny szavam az őrült viharban?… |
| Ne félj, fiam, – az a kín, az a vágy, az az önvád |
| téged tisztít örök-kék égbolttá a viharban! |
|
|
|