Uránia
| A halhatatlan istenek törvénye int: |
| – Vond vissza minden átkodat, mert millió |
| út indul el s mind mihozzánk vezet. Öleld |
| magadhoz a világot, mint az egynapos |
| piciny virág magába öleli piciny |
| karjaival a dagadó eget. Ne várd, |
| hogy minden sikerűl; de nagyot és sokat |
| elérsz, csak élj parancsaim szerint! Ne félj, |
| ha ellenséged is a korcs, hazug s hamis, |
| ha rád mondják is, hogy lélektelen, mikor |
| a testben dícsérsz lelket, lényeget, s nem a |
| vértelen, gyökértelen látszatot! Tiéd |
| a parttalan jövendő, és vezéreid |
| maradnak a mindenütt egyformán nemes |
| Helios s a mindenkori álarc mögött |
| értelmükben változhatatlan Ideák. |
| Légy hű isteneidhez, s rád mosolyog arany |
| szemével – s egy kicsinyt csillagajkával is – |
| a szivárványtrónú, magas Uránia! |
|
|