XXXI.

Jelenések

A templomokban sercegve lobbantak ki a fáklyák
s az Istennő szobra magától összeomlott;
mikor kiléptünk a kongó, megriadt utcákra,
véresre gyúlt vitorlák szánkáztak az egen.
A kaszárnyákban sikoltoztak a kürtök;
a halkereskedők ijedten rakosgattak nyitott bódéikban;
a fórumon iszonyú robajjal dőlt össze a Hallgatás Tornya
s mire megjött az éj, felforrtak a kutak vizei.
Ezen az éjszakán történt, hogy a csörömpölő légiók alatt leszakadt az Arno-hid;
ketreceikben bömböltek a cirkuszi oroszlánok,
mialatt messze Erynnisek és Vaskigyók őrjöngtek a zengő ormokon
s forró szelek birkóztak a megtorpadt mezők felett.
Egyszerre felhőkig harsant a Tűz s az imbolygó vörösségben
kőzápor döngölte le a visszhangzó erdőket;
köröskörül tanácstalanúl nyargaltak a fekete folyamok
és félelmükben megrepedtek a tavak tükrei.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]