Jelenések
A templomokban sercegve lobbantak ki a fáklyák |
s az Istennő szobra magától összeomlott; |
mikor kiléptünk a kongó, megriadt utcákra, |
véresre gyúlt vitorlák szánkáztak az egen. |
|
A kaszárnyákban sikoltoztak a kürtök; |
a halkereskedők ijedten rakosgattak nyitott bódéikban; |
a fórumon iszonyú robajjal dőlt össze a Hallgatás Tornya |
s mire megjött az éj, felforrtak a kutak vizei. |
|
Ezen az éjszakán történt, hogy a csörömpölő légiók alatt leszakadt az Arno-hid; |
ketreceikben bömböltek a cirkuszi oroszlánok, |
mialatt messze Erynnisek és Vaskigyók őrjöngtek a zengő ormokon |
s forró szelek birkóztak a megtorpadt mezők felett. |
|
Egyszerre felhőkig harsant a Tűz s az imbolygó vörösségben |
kőzápor döngölte le a visszhangzó erdőket; |
köröskörül tanácstalanúl nyargaltak a fekete folyamok |
és félelmükben megrepedtek a tavak tükrei. |
|
|
|