Tétlen jövendő
| Kinokkal és kinokra szűlt anyám, |
| de mondd, barátom: ér-e valamit |
| egyik napból másikba halva lassan |
| megérni s észrevétlen elrohadni? |
| Valamikor azt hittem, hogy sokat |
| fogok használni, sokat ártani, – |
| ma már látom, a sorvasztó idő |
| túlgyorsan arcomra öregedett |
| s máris kikezdte szemem erejét. |
| Homlokom lelket hordozott, de most |
| – céltalan hús-, csont- s ideggép – irígylem |
| kis húgomat, aki már visszatért |
| a semmiségbe, és keserüen |
| nézek a tétlen jövendőbe, mert |
| – mert mondd, barátom: ér-e valamit |
| egyik napból másikba halva lassan |
| megérni s észrevétlen elrohadni? |
|
|