Az elhagyott lány
| Elcsalta a dalok anyja, a Föld, |
| és a dalok apja, a Pásztor; |
| elcsalták, messze, s azóta szivemben |
| Elvitték ifju vágyai, mert |
| nem tudja még, hogy az ifjuság |
| hideg karddá veri az idő. |
| csillagokat, vagy tán Itónia |
| csodálta, s az ídai lankán |
| s hallotta a szépszarvú tehenek |
| elvitték, messze; s azóta szememben |
| szétporlik a nap tüze, hangos |
| szivemben éj és örök bánatok |
| szakadatlan visszhangja sír. |
|
|