Titkok

Virágok közt hevertünk… Nemcsak arcod, egész tested oly idegen varázzsal kezdett ragyogni, mintha tűnt korok titkai keltek volna ujra benned, s az esti rét minden füve-virága lassan feléd fordult: uj fény felé. Először szótlanul csodáltuk az isten homlokán szálló fellegek szenvedélyes vörösét, majd, mikor elhallgattak a lombok énekes lakosai, melled fölé hajoltam s átcsapott rajtam a rémült, a boldog felismerés, hogy míg az alkonyat lobogása koszorúzta fejed: a szűzi Hold szállt le benned az égről s a buja Flóra csókol csókjaidban.