Sötétség, holdfény

Először fecskék, később denevérek hasogatták az estét; a hegy is függönyözte kék arcát és a nádas eldajkálta a síró szeleket. Jött a sötétség… Reszkető keze megtapogatta kunyhóm falait, nagy árnyakat bontott ki és bemászott udvaromra a keritésen át. Ott megpihent; aztán anyagtalan testével óvatosan eltakarta az ablakokat, a kereszteket, s hogy megmérgezze csillogó vizét, vén kutunkba is leereszkedett… Már félni kezdtem; de a hegytetőkön előgurult a Hold… S ím: a halott- fehér fényben fekete bivalyok ballagtak át a szétfolyó mezőkön.