Este

Élő csillagok gyúlnak a füvek közt, mozgó csillagok: már keresni indúl szeretőjét a szentjánosbogárka. Ha maradunk, megint itt lep az éj. Már egész ide döng a parti visszhang: az örök hullámok sikoltva dobják fáradt testüket a percnyi halálba s elomlanak a kimart köveken. A falu felől foszlányokra tépi a barna szél az estharang imáját, hullonganak a vadgesztenye késő bóbitái, az ernyős bodza szinte füstöl a szagtól és a kora hárs vele versenyt itatja sűrü mézzel a nyári este fülledt melegét. No, menjünk mi is, cimbora, kövessük a csordajárást… Ép ott mennek a jámbor tehenek, meg a vén bika – nézd csak: időnkint hogy megrázza ringó nehéz szarvát és nagy, sötét heréit.