Charles Sealsfield

A csodálatos stílművész Adalbert Stifter mellett most éli reneszánszát a német kései romantika másik nagy alakja, Charles Sealsfield is. Az író igazi neve Karl Postl volt, de munkáit álnéven adta ki, mint angol fordításokat. Sealsfieldet féktelen temperamentuma kora ifjúságában Amerikába vitte, ahol az addig a kolostor halott magányában töprengő lelket egyszerre ellenállhatatlan erővel ragadta meg az Új Világ végtelen szabadsága és ereje. Számos regényt és novellát írt, kalandortörténeteket abból az időből, amikor a vad nyugaton még híre se volt a rendőrségnek, és minden bennszülött maga volt a maga rendőre. Sealsfield igazi szépíró, érdekessége nem a Karl May-féle indiánosdi-érdekesség. Ő, mint kortársa, Cooper, az amerikai államok kialakulását és az ezt megelőző küzdelmeket írja meg regényeiben. Az embereknek az állatokkal, a természet őserőivel és egymással folytatott harcairól, a békében is forradalomnál forrongóbb állapotokról bámulatos fürgeséggel és szemléletességgel lepergetett képsorozatokban ott lüktet a Wild West világtörténelmet csináló, grandiózus erőfeszítése, mindent legyűrő önzése és robusztus egészsége. Sealsfield a fáradt és hagyományaitól megbéklyózott Európa figyelmét akarta felhívni a fejlődő Amerika izmos atlétalelkére. Regényeinek cselekménye sem egy főhős köré csoportosul, hanem az egész, szilaj, demokratikus, republikánus, előítéletektől mentes és előjogokat nem tűrő amerikai nép szociális, gazdasági, politikai és magánéletéről szól. Sealsfieldet felháborítja az európaiak rothadt közönyössége az élettel szemben. Az öreg squatter Nathan álarca mögül ő maga beszél. „Hallom, hazátokban milliószámra akadnak bolondok, akik más számára izzadnak. Have the notion, ti olyan arisztokrata-félék vagytok, akik inkább másoknak adtok gondot. Majd meglátjátok, hogy nálunk nem lehet kész fészekbe beülni. Fütyülünk a báróitokra!”

Külön és hosszan kellene írni Sealsfield stílusáról, mely különösen a leírásokban pompázik. Aki az eltévedt Morse őrnaggyal együtt végigbolyongott a buja, határtalan prériken, az sohase fogja elfelejteni Sealsfield írásainak friss, üdítő atmoszféráját és párját ritkító költői gazdagságát. Nagy költőisége mellett azonban naturalista pontossággal és aprólékossággal fejleszti ki előttünk Sealsfield a jellemeket, melyeket fanatikus nacionalizmus hevít. Sealsfield osztrák író, és mégis Amerika sok fajból furcsán keveredett nacionalista lelkének a prófétája. Csak Walt Whitman rajongott még úgy Amerikáért, mint Sealsfield.

Már említettem, hogy kompozíciója meglehetősen laza, és így írásaiból könnyű önálló részleteket kiragadni. Legjobbnak tartott regényei a Kajütenbuch és a Nathan, der Squatter-Regulator; a Genius füzete az utóbbiból kiszakított részek mozaikja, mely magában véve is lezárt egész, anélkül azonban, hogy Sealsfield igazi értékéről szerencsés képet adhatna.

A fordító – nagyon helyesen – nem változtatta meg a szövegben sűrűn előforduló idegen szavakat, hisz Sealsfieldben németül is különös sajátság a sok idegen fordulat, a szereplők összekeveredett fajának megfelelően kusza beszéd és az örökös „have the notion”. A fordítás szépen folyik, csak kár, hogy tele van sajtóhibákkal.