Emlékezzünk régiekről

Jósika Miklós báró, író, a kolozsvári piaristák neveltje. (Torda, 1794. – Drezda, 1865.) 1814-ben katonának áll, a bécsi kongresszus idején már kapitány. 1815-ben Párizsba kerül, ott találkozik és ismerkedik meg az európai kultúrával. Megjelenése a magyar irodalomban szenzáció, reformeszméket hirdető röpiratai után – a politika küzdőterén az ellenzék képviseletében a sajtószabadságért küzdött – 1836-ban megjelent Abafi című regénye nemcsak általános feltűnést és elragadtatást keltett, de a magyar irodalom fejlődésének országútján jelentős állomásnak bizonyult. Termékeny író, munkáját a szabadságharc kitöréséig megszakítás nélkül folytatja, 1848-ban a Nemzetgyűlés idején Pesten találjuk, a Honvédelmi Bizottmány tagja lesz, a kormányt követi Debrecenbe. A bukott forradalom után a politikai események külföldre kényszerítik, írói munkáját külföldön folytatja, az ötvenes évek közepe táján magyarországi publikációja Eszter szerzője fedőnév alatt jelenik meg. Szenvedélyes, bátor hangú, két hazájának, Magyarországnak és Erdélynek elkötelezett ábrázolója, kényszerű külföldi tartózkodása idején az emigráció sajtóirodájának vezetője.

 

Az 1847-ben Magyarországon elkezdett és külföldön befejezett II. Rákóczi Ferenc című történelmi regénye a nemzeti válsághelyzetből való kiemelkedés lehetőségének módszerét elemzi a szépirodalom eszközeivel. A következő idézetek a Franklin Társulat 1909-ben megjelentetett példányából, a 105., 140., 223., 264., 265., 271., 328. és 330. lapról származnak.

 

Kárhozat a lázadásra, amelynek nincs nemes iránya és célja, átok a semmirekellőjére, aki saját bosszújáért és egyéni érdekéért veti kockára ezrek életét. Átok reá, de átok a gyávára is, ki midőn anyját verik, fűtől fáig szalad, és nem siet védelmére. A gondviselés, midőn oly iszonyú árát szabja a szabadságnak, nem hiszi-e vajon, hogy bálványt tömjénezünk, s az ivadékok ezrei nem hígították-e még fel e szent eszmét, melyre a szegény nyelv más szót nem ismer, mint szabadság. Pedig a becsületes szív, amit ezen eszme által ért, az vallás, amellyel az emberi jognak emel oltárt, áldozatkészség, mely magát kifeledi a számításból, felebaráti szeretet, mely az emberiség boldogságába talál élvezetet és megnyugvást, a rend, a jogosság és a törvény tiszteletének eszménye, mert a szabadságot mások szabadságától tételezi fel. Virágok nőnek útjain, nem emelkednek vérpadok, nem a félelem, a bosszú, a zavargás hazája, de az ígéret földje, hová a jobbak zarándokserege vágyik, fehér zászlók és testvérdalok kíséretében. Ne hízelegj magadnak olyan békével, mely sírok hantjai fölött köttetett. Isten a gonoszságot hetedíziglen bünteti, és a nemzetek hetedíziglen nem felednek. Vannak, kiket áltatni lehet, ezek nagy urak, maguk nagyrészt okai, hogy sok, mi történik az országban, fájdalmas visszhangot emel, vannak, kik készek Magyarország alkotmánya felforgatásában részt venni, szerencséjüknek tartván a korlátlan hatalmat gyámolítani, ha az őket fokról fokra emelendi. Ki csodálná, ha honunk annyi irigye és ellensége azon gondolatra jött, ha főleg a külföld nem tudja érteni, miképpen van, hogy egy nemzet, mely mindig eltiprott jogairól és alkotmányáról panaszolt, szabadsága védelmében nem tud vagy nem akar egyesülni. Ha egy alkotmányos országban, mint a mienk, mindenki szorosan együtt tart, ott pártütés lehetetlen, de lehetetlen annyi igazságtalanság is, mint amennyi most történik. Könnyű a vezetőt tévútra vezetni, amikor akadnak emberek, akik szóval és tettel meghazudtolják a Haza többségének panaszait.

Nem ismeri az emberi természetet, valahányszor a kormány, ha legjobb szándékkal is, vagy belső meggyőződésből, de olyan eszközöket használ rendre és boldogításra, mindent a jövő reményére épít, és semmit, vagy keveset a jelen érveire és megnyugtatására. Az ivadék nem áll csak bölcsekből és magasabb erényű emberekből; ki a tömegnek reményről beszél, míg napjait elkeseríti, vagy azt arra szorítja, hogy fákat ültessen, melyekről unokái szednek almát, nem ismeri az emberi természetet. Sok bölcsesség létezik a Miatyánk egyszerű szavaiban, mely Istentől a mindennapi kenyeret a mai napra kéri. Magasztos és szép a jövőt előre építeni, szent kötelesség. De ne verjük, éheztessük az embert annak rovására, hogy egykor nem bántandjuk, és akkor jól fogunk lakni, ki az árban küzd, az az első mentőághoz nyúl, ha kezébe szakad is.

A szabadság közbirtok, addig erős, amíg nemes és tiszta. Tartsatok össze, kérjétek az alamizsnást, a szent bírát a felhők fölött, adjon békét a sokszor kísértett hazának. Legyetek tiszták az emberek előtt, mert a szabadság ég szülötte és Istentől jő. Fajt faj ellen lehetett felizgatni minden időben, faj, vallás, birtok e három a rés a népegység erős várában, sok ostromot kiállt már, sok vér áztatta tusáit, de a vihar elhangzott, s ha az ármány sárkányfogakat vetett, s ha e dicső föld fiait egymásra uszította, nem egyszer kelt már a meggyilkoltak sírjaiból békítő hang, s mire észrevette, együtt volt vállatvetve a romlatlan ivadék a Haza védelmére. A konkolyt mindig korcs ivadék hintette.