Egy színész halálára^*

A hihetetlennek mintegy bizonyítékaként, a gyászhír alatt Héjja Sándor özvegyének szavait, kézjegyét olvasom: Sebők Klára. Istenem! A kolozsvári színész házaspár mintha csak tegnap hagyta volna el Erdélyt, a vámpír Drakula garázdaságainak színhelyét. Mintha csak tegnap olvastam volna bizakodást, új reményt sugárzó szavaik végén a páros aláírást: Sunci és Klári. Férje és örökös színpadi partnere nélkül olyan árvának látom most Klára asszonyt, akár a törött ágat, miként a félszárnyúvá lett reménységet.

Nem gyászretorikai túlzás, hogy az erdélyi magyar színjátszásnak egyik legnagyobb alakja távozik örökre Héjja Sándor halálával.

Iszonyatos szenvedésben semmisült meg, időnap előtt, alkotóképességének zenitjén, szerepálmok közt, megannyi nagy visszhangot keltő, máig emlékezetes kolozsvári alakításai után. Az erdélyi halhatatlanok csillagképében találjuk ezután. Mert van ilyen csillagkép, lesz is a tárgyilagos kultúrhistóriában. Idők, szellemirányzatok változásaiban ablak- és égmosó emberek tűnnek föl, tisztogatnak, söprögetnek is, új csillagképeket jeleznek, köszöntenek és dicsőítenek okkal, joggal, ok nélkül és divatszerűleg is, e mindenkori tülekedésben pedig Héjja Sándor alakja változatlanul tündökletes marad.

A halál a bűn zsoldja, figyelmeztet a Szentírás az eredendő bűn felé mutatva. A korai halál nehéz idők, ideget, velőt, szívet roncsoló napok ezreinek következménye is lehet. Héjja Sándor alkatának törvénye szerint, képtelen volt komédiás könnyedséggel élni és játszani. Jogfosztott állapotunk súlyos korszakaiban alakított drámai hősöket, s adta önmagát rajongó közönségének. A gondolat magzatgyilkosainak uralma idején sugárzott rendkívüli játékdinamikával olyan gondolatiságot, amely személyes vallomás is volt: a szenvedő és gondolkodó ember szabadságharca.

Lehetett volna jobb dolga és könnyebb élete, ha csöppet is enged a szellemi hetéraság kísértéseinek.

Valahányszor a halál öléből ragadott ki eleven szépséget; valahányszor újból igazolta, hogy a Szó, a színészi erővel formált gondolat a feltámadás örök színtere – az életét megrövidítő veszélyeket is magára vonta. Színész a világ deszkáin nem titkos nyúzókamrába kerül, hanem a bőrét viszi vásárra estéről estére.

Hivatásának veszedelmei közé rontott elvadultan, tébolyult végzetként a betegség, a halál hóhéra. Mindegy most már, hogy kettejük közül melyik volt kegyetlenebb a tisztaság és lelki szelídség emberével, aki Héjja Sándor volt.

Nyugodjék békében.